Egy miskolci szállodában sikerült megismernem a kedvenc motoros márkámat

Már évek óta motorozom hobbi szinten. De egyébként nem vagyok tagja semmilyen csoportnak, sőt, baráti társaságnak sem, akiket a motorozás fűz össze. Megvan a saját családom és a saját barátaim, akikkel nagyon boldog vagyok, néha pedig felülök a motoromra és élvezem az időt, amit egyedül tölthetek. Számomra az igazi kikapcsolódást a mindennapi terhekből az jelenti, ha utazgathatok, új területekre fedezhetek fel és új utakat próbálhatok ki a motorommal. Ilyenkor mindig szállodákban alszom, egy, vagy két napot, attól függ, hogy mennyi időre terveztem be az utamat. Van, hogy a kétnapos kirándulás alatt mindkét éjjel ugyanabban a szállodában alszom, de van, hogy két különbözőben, mivel akkorát haladok az utamon.

Így hát, az éve alatt elég sok szállodát volt szerencsém megismerni. Mondjuk nem a többcsillagos, fancy és drága szállodákra gondolok, hanem azokra, amelyek a mindennapi ember fogadására és elszállásolására lettek megalkotva. Láttam már gusztustalan állapotban lévő szobákat is, de ragyogóan tisztákat is, láttam már giccseseket, förtelmes berendezéssel, de láttam már egyszerű és szép szobákat is. Laktam már őrjítően hangos szomszédok mellett, de volt, hogy én voltam a kis, útmenti szálloda egyetlen vendége.

És pont egy ilyen esetben, amikor Miskolc szélén szálltam meg egy apró, útszéli szállodában, ahol, észrevételeim szerint, aznap este senki más vendég nem volt, találtam valamit az ágy alatt. Mint már említettem, nem voltak motoros barátaim, tehát minden tudásomat az internetről szereztem. Engem pedig a hobbim első hét évében inkább a motorozás maga érdekelt, meg a motorok, mint a megfelelő felszerelés. Ezért történhetett meg az, hogy amikor az ágy alatt találtam egy Sixgear motoros cipőt még csak nem is hallottam a márkáról soha. Azt mondaná az ember, hogy túl gyanús ez az egybeesés, hogy senki nincs a szállodában és engem pont abba a szobába helyeznek el, ahol előttem is egy motoros lakott, akinek ugyanakkora lába van, mint nekem. De körülbelül ennek kellett történnie, mert nem hiszem, hogy a recepcióst igazán érdekelte, hogy ki vagyok én, vagy, hogy tudta volna, hogy az ágy alatt, elhagyatottan ott pihen a cipő. De az is lehet, hogy tudattalanul, de mégis logikusan küldött abba a szobába: hiszen előttem is egy motoros alak volt ott.

Ahogyan azt már említettem, a cipő tökéletesen illet a lábamra. Mivel „szabadidőmben” ügyvéd vagyok, ezért jól tudtam, hogy a recepciós nem adhatja ki az előző vendég adatait, hogy vissza tudjam adni neki a cipőjét, vagy ha ki is adná, én nem szeretnék ott lenni, amikor elköveti ezt a törvénysértést. Így azonban, ha nem adhatom vissza, akkor az enyém, hiszen én találtam.

Másnap reggel ki is próbáltam. Nagy meghökkenésemre teljesen más érzés volt ebben a cipőben motorozni, mint a sima bakancsomban, amit erre használtam, de természetesen nem erre volt megalkotva. Először is, egyáltalán nem fújt át a szél a cipőn: sem a fűzőknél, sem a bokámnál. Másodszor a cipőn volt váltóerősítő (ezt a kifejezést akkor még nem ismertem), ami azért pozitív, mivel: 1. segít a váltásban; 2. lassabban kopik a cipő; 3. érzelmileg is boldoggá tesz a tudat, hogy ez igazi motoros cipő. Egyébként még arról sem érdemes megfelejtkezni, hogy a cipő komoly bokaprotektorokkal van ellátva, ami biztonságérzetet nyújt.

Szóval az aznapi motorozásom nagyon jól sikerült, és este, amikor vissza értem a Miskolc melletti szállodámba, és elkezdtem gondolkodni az új cipőmön, rájöttem arra, hogy eddig egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy igazi motoros felszerelést szerezzek be magamnak. Nem is tudom hogyan voltam erre képes hét éven keresztül. A motoromat folyamatosan ápolgattam és karbantartottam a saját magam kényelméről és biztonságáról azonban teljesen megfeledkeztem.

Gyorsan szétnéztem az egyébként tiszta szobában, hogy nem-e maradt még valamilyen cucc valamelyik elhagyatott ponton, de természetesen már semmit nem találtam. Magát a cipőt sem értem, hogy hogyan kerülhette el a figyelmét a takarító személyzetnek. Második lépésként pedig a kezembe vettem az új cipőmet és rákerestem a Sixgear márkára. Nagy döbbenettel vettem tudomásul, hogy egy magyar márkáról van szó. Nem mintha nem létezhetne magyar motoros márka, de engem annyira elkerült ez a téma (vagyis én kerültem el őt), hogy valóban meglepődtem, amikor megtudtam ezt az információt.

Végig böngésztem az oldalukat és rájöttem, hogy nagyon bő választékot árusítanak, mivel mindenféle igényre figyelemmel vannak. Nézegettem a motoros ruháikat és rájöttem, hogy én balga, ha esett az eső, hagytam, hogy essen és átázzon a nadrágom (szél- és vízhatlan kabátot használtam, csak nem motorost), amikor léteznek igazi motoros nadrágok és esőruhák is, amiket ilyen esetben hordhat az ember. Tudjátok, hét év után igazán balgának és butának éreztem magam. Azóta sokat gondolkodtam, hogy hogyan történhetett az, hogy én ennyire elzárkóztam a megfelelő öltözettől, amikor az életem többi részében szeretem, ha minden jól megy, minden hasznosan és produktívan van megalkotva.

Eldöntöttem hát, hogy bevásárlok másnap néhány új cuccot. Reggel megkerestem a Csaba Vezér útját, ahol a miskolci Shox bolt található, és néhány kedves kiszolgáló segítségével kiválasztottunk nekem pár szükséges ruhadarabot. Mivel cipőm már volt, a nadrágokra és dzsekikre koncentráltunk. Motoros kesztyűt akkor még nem vásároltam tőlük, mert anno a feleségem ajándékozott nekem egyet és az még akkor bírta valamennyire a strapát, de azóta már a kesztyűt is náluk veszem. És az ő ruháiktól sokkal kényelmesebbek lettek az utazásaim. És mindezt annak köszönhetem, hogy egy véletlenül a szállodában felejtett Sixgear Texas motoros cipő felnyitotta a szememet.